Egy hónapja kezdődött. Egyre hosszabbak lettek az esték/délutánok, én hetente kétszer du. dolgozok és egy nap arra ébredtem, hogy a lányom rajzfilmet néz. Nem azt állítom, hogy ha tőlem kéri, én megtagadtam volna, de nagyon meglepett. Eddig nem érdekelte a tévé, mi sem néztük sokat.
Most néha Mamával délutánonként belefér egy kis rajzfilm-nézés, és hamarosan kedvenc is lett. Ő Fifike a kis kék nefelejcs, és barátai Csigu, Szuri és az alvós nyuszikája Nyunyuka:) Aranyos, kicsiknek való rajzfilm. És amikor elkezdődik! Most már én is részese vagyok ennek a “bulinak”, Sarolt ilyenkor teljesen felpörög, azt sem tudja, hova legyen örömében.
Ahogy meglátja a képernyőn Fifikét, odarohan és megkérdezi, hogy aludt, mit csinál, de olyan aranyosan, hogy az megennivaló:) Majd leül az ölembe(!) és onnan nézi, hangosan kommentálva. Ha vége van,szinte elsírja magát. Ja és mostanában naponta legalább tízszer Fifikét rajzolunk:)