Pár hete csak hétvégenként látjuk Őt, ezért nem csoda, hogy kissé másként telnek a napjaink. Én is dolgozom, így a nagyszülők és dédi minden tudományukat bevetik, hogy a kicsilány ne érezze a hiányt, de még így is:
– naponta többször elhangzik”Apa muszáj!Apa kell!”, este lefekvéskor pedig rám szól, hogy feküdjek a helyemre(ilyenkor ketten alszunk a nagyágyban), mert jön Apa, és az az ő helye
-nagyon szép napsütés volt szombaton, és Ő megkérdezte, vajon süti-e a nap Apa szemét, és vajon fáj-e a lába, meg a dereka… és ahogy hazajön, rögtön megmaszírozzuk!
– amit eszünk, mindenből kell hagyni Apának, sőt mindennap megteríti az asztalt HÁROM személyre, és le kell üljek, és van egy szék Apának is, hogy ha bármikor betoppan, legyen hová leülnie…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: