Pár hete csak hétvégenként látjuk Őt, ezért nem csoda, hogy kissé másként telnek a napjaink. Én is dolgozom, így a nagyszülők és dédi minden tudományukat bevetik, hogy a kicsilány ne érezze a hiányt, de még így is:
– naponta többször elhangzik”Apa muszáj!Apa kell!”, este lefekvéskor pedig rám szól, hogy feküdjek a helyemre(ilyenkor ketten alszunk a nagyágyban), mert jön Apa, és az az ő helye
-nagyon szép napsütés volt szombaton, és Ő megkérdezte, vajon süti-e a nap Apa szemét, és vajon fáj-e a lába, meg a dereka… és ahogy hazajön, rögtön megmaszírozzuk!
– amit eszünk, mindenből kell hagyni Apának, sőt mindennap megteríti az asztalt HÁROM személyre, és le kell üljek, és van egy szék Apának is, hogy ha bármikor betoppan, legyen hová leülnie…
