Telik az idő, és ahogy egyre rohanósabbak a hétköznapok, néha megállok, és elmélázok, nézem Saroltot, és már semmi babásat nem látok benne, inkább egy magabiztos, nagyon is kislányos tündért, az életem értelmét.
Manapság…
– Megengedi, hogy copfot kössek neki, megfésüljem. Ennivaló a kis frizurájával!!!
– Babákat, plüssállatokat dajkál: betakarja, megeteti, altatja, kiszívja az orrukat:)
– Saját játékokat talál ki, sőt történeteket bármiről,és minél többet kérdezünk, annál jobban belejön, színezi a sztorit és elképesztő szófordulatokat használ(erről részletesen egy új bejegyzésben)
– Éjszaka felébred és NEM KÉREZIK ÁT A NAGYÁGYBA
– Az üzletben kiválasztja azt, ami neki kell, és ahhoz ragaszkodik, 99 százalékban ő nyer…
– Tudja, hogy az Ifitékában dolgozom, pedig nem mondtuk neki, csak beszéltünk előtte róla, persze be is vittem, hogy lássa, hol vagyok, amikor nem vagyok otthon
– Ma már ahogy hazaérek fáradtan a munkából nem azzal fogad, hogy “nem szeretlek”, csak annyit kérdez “mit hoztál” és akkor is szeret, ha épp nem hoztam semmit- mondjuk olyan ritkán van
– Megengedi néha, hogy megmossam a fogát, máskor ő mossa és nagyon ügyesen!
– Valóban kezdett ragaszkodni a család azon tagjaihoz, akiket eddig mostohaként kezelt: Dédi, szárhegyi mamáék, János, Ferenc
– Nem eszi meg a kenyér karéját, az alma héját, és csokiból csak azt, amelyik nem töltött
– Megeszik napi 4-5 almát
