Furulya a mikrofon, kis fehér pléd(ami anno az én gyerekkorom kisplédje volt) a színpad, és ő énekel lelkesen(tavaszi szél, plusz sok más, általa költött ének):
– Anya, szépen énekelek?
– Igen, Kincsem!
– Akkor miért nem tapsolsz meg?
Totál leégés…
Furulya a mikrofon, kis fehér pléd(ami anno az én gyerekkorom kisplédje volt) a színpad, és ő énekel lelkesen(tavaszi szél, plusz sok más, általa költött ének):
– Anya, szépen énekelek?
– Igen, Kincsem!
– Akkor miért nem tapsolsz meg?
Totál leégés…
… még azt mondtam elkeseredve, hogy az én lányomnak talán még ötévesen is pelenka lesz a fenekén. Hiszen minden hasonló korú ismerősünk gyermeke ha nem is teljes mértékben szobatiszta, de mindenképpen tesz lépéseket az ügy érdekében. Múlt héten Sarolt, a majdnem 26 hónapos Sarolt még pelussal a fenekén sétált, és sokszor még le is tagadta, hogy belekakilt. Ha bugyit adtam rá, simán belepisilt, és aztán kétségbeesetten kért, hogy vegyem le róla. A bilire ráült, talán azért, mert a kedvünkben akart járni, hiszen állandóan erre kértük. Aztán egy idő után felállt, és győztesen mutatta”ne, kakiltam”. Persze nem volt semmi a biliben, de a hihetetlen fantáziájával úgy előadta, hogy szinte el is hittük.
Aztán múlt héten felfázás, vagy vizeletfertőzés miatt – máig sem tudjuk – nagyon fájdalmas volt számára a pisilés, sokat sírt, még a munkából is haza kellett rohanjak, olyan nagyon szenvedett. Azóta elmúlt a betegség szerencsére, és ő megértette, hogy sokkal jobb és kényelmesebb a bili mint a pelus. AZóta mindig szól, ha pisilni, kakilni kell, (még akkor is, ha pelus van rajta!), és a délutáni, éjszakai pelenkák is nagyrészt szárazak. Szinte el sem hiszem. Hiszen eddig még semmit sem csinált így, egyik napról a másikra. Bízunk benne, hogy így is marad…
Telik az idő, és ahogy egyre rohanósabbak a hétköznapok, néha megállok, és elmélázok, nézem Saroltot, és már semmi babásat nem látok benne, inkább egy magabiztos, nagyon is kislányos tündért, az életem értelmét.
Manapság…
– Megengedi, hogy copfot kössek neki, megfésüljem. Ennivaló a kis frizurájával!!!
– Babákat, plüssállatokat dajkál: betakarja, megeteti, altatja, kiszívja az orrukat:)
– Saját játékokat talál ki, sőt történeteket bármiről,és minél többet kérdezünk, annál jobban belejön, színezi a sztorit és elképesztő szófordulatokat használ(erről részletesen egy új bejegyzésben)
– Éjszaka felébred és NEM KÉREZIK ÁT A NAGYÁGYBA
– Az üzletben kiválasztja azt, ami neki kell, és ahhoz ragaszkodik, 99 százalékban ő nyer…
– Tudja, hogy az Ifitékában dolgozom, pedig nem mondtuk neki, csak beszéltünk előtte róla, persze be is vittem, hogy lássa, hol vagyok, amikor nem vagyok otthon
– Ma már ahogy hazaérek fáradtan a munkából nem azzal fogad, hogy “nem szeretlek”, csak annyit kérdez “mit hoztál” és akkor is szeret, ha épp nem hoztam semmit- mondjuk olyan ritkán van
– Megengedi néha, hogy megmossam a fogát, máskor ő mossa és nagyon ügyesen!
– Valóban kezdett ragaszkodni a család azon tagjaihoz, akiket eddig mostohaként kezelt: Dédi, szárhegyi mamáék, János, Ferenc
– Nem eszi meg a kenyér karéját, az alma héját, és csokiból csak azt, amelyik nem töltött
– Megeszik napi 4-5 almát