Egyféle életmódváltás zajlik nálunk, ami elég spontán jött, habár régóta ott lóg a levegőben, és -mint egy ideje minden- Sarolt miatt vált időszerűvé. Semmi különös, csak mindig tervezzük, hogy majd többet kirándulunk, többet leszünk a természetben, de valahogy elborítanak nap mint nap a teendők, a millió elintéznivaló, és lassan elszállnak az évek. Nem mintha egy tévé előtt ülő-chipset evő család lennénk, de tény, hogy ránk fér a mozgás a friss levegőn és még inkább az élmények. Ezért EKE-tagok lettünk! Egyből a közepébe ugrottunk a dolgoknak-mint általában-előbb tagok lettünk, és utának kezdtünk/kezdünk ismerkedni az egyesülettel. Erre jó alkalom volt az idei vándortáboruk, amelyet itt tartottak Gyergyószentmiklóson, úgyhogy rögtön az elején már szervezési feladatokat is elláttunk-inkább a kedves férjem, mint én. Ez az ötnapos tábor elég volt arra, hogy sátrazzunk, túrázzunk, önkénteskedjünk és hogy nagyon jól érezzük magunkat. Természetesen Sarolt is része volt mindennek, és talán Ő élvezte a legjobban! Amíg E. a túravezetésben segített, mi a táborban ismerkedtünk az emberekkel, a tábori óvodával, a játszótérrel, majd jöhetett egy könnyű túra a Gyilkos-tó körül. A kicsi lány közel 4 km-t tett meg a saját lábán, megkerülte a tavat, majd egy kis emelkedőn, hegyi ösvényen feljutva a tó szépségében gyönyörködtünk, ezután leereszkedtünk a Gyilkostó vendéglőhöz, majd újra felfele a kápolnához. A kiscsaj remekül bírta, nap mint nap meglepetést okoz azáltal, hogy minden helyzetben feltalálja magát, és mindig kihozza magából a legjobbat. A táborban is simán ismerkedett, szóba állt mindenkivel, aludt a sátorban, ja és az elmaradhatatlan verekedések Ákossal, a nemek harca:)))
Remélem, hogy a továbbiakban minél többször eljutunk túrázni, friss levegőt szívni, élményeket gyűjteni, megismerni a világból egy darabot:)