Először is, egyedül eszik. Villával és/vagy kanállal. Mindent. Nemcsak a villás és kanalas ételeket, hanem az almát, a kalácsot, a mazsolát, a kenyeret… biztosan azért, hogy egyre tökéletesítse tudását. Amúgy soha nem volt gondunk az evéssel, a legfontosabb-a jó étvágy-mindig megvolt. Az ebédek általában egy órán át tartottak, ezalatt csak Sarolt evett, két fogást. Néha tudtam én is pár falatot lopni magamnak, de nagyon sokszor éhesen maradtam, mert ha ő végzett, nem várt meg az etetőszékben, rögtön menni kellett sétálni/játszani/aludni.
Most mindenki egyedül eszik. A levesnél elkel még egy kis segítség, de amúgy határozottan elutasítja, hogy etessem. Kivéve, ha nagyon fáradt, álmos, olyankor egy kedves mosoly (néha hangos felszólítás) és a kérés: “anya etet”…
