Kicsit aggódtam, hogyan telik majd ez az öt nap Apa nélkül… A (viszonylag) idegen környezet, a rég nem látott rokonok, keresztszülők, és a levegőváltozás miatt nem aggódtam, hiszen ismerem Saroltot, nagyon jól tudom, hogy remekül feltalálja magát bármilyen helyzetben és egy kis ennivalóval mindig helyre lehet tenni a rosszkedvét:)Az utazás kissé macerás volt, három idegen ember az autóban, plusz mi ketten… Rám is volt csimpaszkodva végig, hányt is a kanyargós útszakaszokon, de rendben megérkeztünk Budaörsre, ahol már hozta a szokásos formáját:)
Este sem kereste Apát, gondolom felfogta, hogy máshol vagyunk, nem otthon, és Apa nem jött velünk. Persze elalvás előtt felsorolta az összes szeretett személy nevét, de ennyi volt. Orsiéknál egész nap pakolt, játszott, bárkivel szívesen elvolt, de csak a nőnemű személyekkel(mostanában a férfiaktól nagyon tart, csak tisztes távolságból mosolyog rájuk, de jaj nekik, ha közelítenek! a hosszú kitartó udvarlás azért meghozza az eredményt…:)
Voltunk állatkertben, Ikeás játszóházban, vásárolni és persze sokat a friss levegőn. Itthon Apa is hosszas udvarlás után lett csak újra kedvenc, pláne hogy a szakálla is eltűnt…
Az állatkert nagyon tetszett neki, lelkesen mutogatott, egyik ámulatból a másikba esett…
Ilyen kis szekérrel közlekedtünk, Miki húzhatta, de rá nem nézhetett…
Egyértelműen a zsiráf tetszett a legjobban…:)
A bevásárlóközpontok sokszínűsége őt is magával ragadta. Még szerencse, hogy nem járunk sokat ilyen helyre, teljesen “megvadult”, rohangált, sikított, és persze, amikor betettük a kocsiba, volt nagy sírás, hiszti…
