Nem tudom eldönteni, hogy milyen a kislányom… néha megállás nélkül szerepel, produkálja magát, beszél, máskor szégyenlős, meg nem szólalna, ha a szűk családon kívül valaki látja. Azt viszont megfigyeltem, hogy teljesen emberfüggő a viselkedése. Ha az illető ráront, kérdésekkel halmozza el, puszilni akarja, azt határozott és sok nem-mel taszítja el magától és menekül. De aki csak passzívan figyeli és várja, hogy ő lépjen, na az jár jól:) Ha nem rögtön, de 10 percen belül tutira “provokálni” kezdi, mosolyog neki, szerepel:)
De jaj annak, legyen gyerek vagy felnőtt, aki el akar venni valamit tőle! Sikít és hisztizik, odacsap, és ha ez sem használ, kétségbeesett sírásba kezd… Remélem, ez csak a kisgyerekek nagy részére jellemző önző korszak, és hamarosan vége lesz…
A szereplésre visszatérve nem igazán lehet fényképezni, mert ahogy meglátja a gépet veszi ki a kezünkből, mert “babáé”. Na de néha sikerül elkapni egy-egy jó pillanatot, sőt olyan is van, hogy ő pózol:)))
