Sarolt világa

18 is elmúlt…

 Sarolt betöltötte a 18-ik hónapot is, szinte hihetetlen, annyira repül az idő! Másfél évesen 12 kg-ot nyom, 83 cm magas, és 15 foga van(az utóbbi három szemfog kb 2 napja jött ki).

Mindennap meglepetésként ér, hogy mennyire okos,(tudom, elfogult anya vagyok…) ma számoltam össze, az aktív szókincse kb. 60 szóból áll, de szinte mindent ért, olyan dolgokat is, amiről szinte kizártnak tartjuk. Ha pedig valami elmélyült magyarázásba kezdek(szoktam…), akkor utánoz: gesztikulál és mondikál jó hangosan:) Kedvenc elfoglaltsága most is az olvasás, reggelente hosszasan “telefonál”, egyre többet játszik a kockáival, és az állatos kirakókkal, habár már kívülről tudja mindegyik figura helyét. Anyuméknál a römi a legújabb kedvenc, azt kiborítja, rakosgatja fel a táblára, a két zsoli mindig puszilózik:) A babák iránt még mindig nem mutat érdeklődést, a kedvenc nyusziját néha puszilgatja, a plüssállatok kávét isznak(vagy bort:))

A kint töltött idő még mindig viszonylag kevés, persze most is üvölt, amikor be kell jönni, de azért legszívesebben Apa nyakában ül, vagy ölbe kérezik, esetleg a szánkóba.

Tegnap vettem észre, hogy alul mindkettő és felül a jobb oldalon kibújtak a szemfogai, hát ezért nem alszunk már egy hete éjszaka, és ezért pirosodik a popsija, bármivel is kenem…

A legújabb, amit megfigyeltünk(és jól meg is lepődtünk…), hogy bizonyos helyzetekben, bizonyos emberekkel szégyellős, meg nem szólal vagy tíz percig, és utána is nagyon visszafogott. Máskor pedig simán “leszólít” pl az utcán számára szimpatikus embereket.

Evés terén semmi sem változott, néhány napja picit kevesebbet eszik, de gondolom, ez a fogzás miatt van. Valójában a reggeli és a délelőtti adag csökkent, de estére bepótolja:) A joghurtot még mindig utálja, újabban a palacsintát sem kéri, esetleg néhány falatot. Vajas kenyér, sonkás felvágott, savanyú uborka bármilyen mennyiségben jöhet, na és mazsola. Sokat harcolok a nagyikkal, dédiékkel a csokifogyasztást illetően, ők adnak néha, de itthon soha nem kap csokit, cukros üdítőt meg ilyeneket. Ma a tejbegrízet határozottan elutasította(igaz, soha nem szerette igazán), és amikor kérdeztük, mit szeretne reggelizni, rávágta: ételt…

Hahó…:)

Imád turkálni…

Apával rajzolni…

Öltözni…

És enni, amint a pocak mérete mutatja:))

Gyereket nevelsz s ennyi?

 A kérdést a minap tette fel egy régi ismerősöm, volt egyetemi csoporttársam. Nyilván azt várta, hogy felfelé ívelő karrierről, nagy fizetésről és anyagi jólétről fogok beszámolni. Mert gyereket nevelni, mi az? És CSAK azt csinálni, hááát…

Tudom, lerágott csont már ez a téma, de mégis, amikor az ember lánya a saját életében találkozik vele, minimum ki kell írja magából. Igen, én is azt hittem, hogy ez a két év, amíg itthon vagyok a kislányommal, annyi mindenre jó lesz! Hasznos és értelmes dolgokat fogok csinálni, amire eddig nem jutott időm. És azon kapom magam, hogy este tizenegy óra, hullafáradt vagyok, és még arra sincs erőm, hogy megnézzek egy filmet. Ha napközben leülök a számítógép elé, nem a hírportálokat, hanem gyerekekkel kapcsolatos oldalakat böngészek. Kétségtelen, az életem teljesen megváltozott, de ez így van jól. Az az igazság, nem is gondolkodom nap mint nap azon, hogy mi az, amit már nem tehetek meg, hogy mi lesz a munkámmal, a régi dolgaimmal. Az élet nagy csodái ott játszódnak előttem: ahogy Saroltom pici szája először formál és mond ki egy szót, azt nem lehet leírni, elmondani. És fontosabb még a koppenhágai klímakonferenciánál is. Nekem. De amikor ilyen kérdéseket tesznek fel, elgondolkodom. Hogy merészelik az anyaságot egy “csak ennyi”-vel illetni, és minden mást felsőbbrendűnek gondolni ennél? Lehet, hogy ez az ismerősöm soha nem fogja ezt a nézetét megváltoztatni, soha nem lesz anya. Mert férfi. És dolgozik. Én pedig gyereket nevelek. Ennyi.

Másfél évem

 2008 augusztus 16-án éjfél után tíz perccel születtem, 2900 grammal és 51 centivel. Volt nagy öröm a családban! Ezen a képen már otthon vagyok a kiságyamban.

2 hónap

Nagyon szeretek kint lenni, olyan jókat lehet aludni a szabad levegőn!

3 hónap

Nagyon csajos ez a rugi, ugye?

4 hónap

Már meg tudom fogni a játékaimat…

... és ügyesen emelgetem a mellkasomat. Apa szurkol nekem és mindig megdicsér!

5 hónap

Tanulmányozom a körülöttem lévő tárgyakat.

Anya segítségével már ülök, igaz, jobban menne, ha nem lenne ilyen nagy a pocakom…

6 hónap

Már ülök egyedül! Csak tudnám, miért borulok el mindig!

Kóstolgatom az ételeket…ez a cékla nem valami, remélem finomabbat is adnak!

7 hónap

Nem is vagyok kövér, ugye?

Ilyen vidám kiscsaj vagyok!

8 hónap

Az első szilárd falatot a szomszédasszony adta a kezembe…Anya majd’ elájult, de nekem ízlett!

A keresztszüleimmel

9 hónap

Éppen úton vagyunk Budapest felé. Nagyon élvezem ezt a kalandot!

A család Budapesten

10 hónap

Sikaszóban

11 hónap

Nagyon szeretek olvasni, itt épp Anya barátnőjénél nézegetem a divatlapokat…

Anya 30 éves lett!

12 hónap

Mire nem jó egy cseber…

A szülinapi tortám nagyon finom volt...

13 hónap

Reggeli tanácskozás Anyával...

Tatával szedegetjük a forgácsokat…

Már majdnem megy egyedül is…

14 hónap

Tanulok vezetni!

15 hónap

Mondtam már, hogy szeretek olvasni?

Bilin ülni is…

16 hónap

Ez a fotó fürdés után készült…

Apa készítette nekem ezt a szánkót, tökjó!

17 hónap

Nagyon szeretek a nagykádban fürdeni!

Nagyon szép volt a karácsonyfa, szóhoz se jutottam, csak mutogatni tudtam:)

Dédiékkel

Szeretek főzni, egyszerre több fogást:))

Mi vagyunk!

18 hónap

Szeretek rajzolni…

főleg Mamával rajzoltatni:)

Ennyi jutott most eszembe…ami kimaradt, Anya elmeséli!

Másfél év története

2 hónap

Nagyon szeretem a friss levegőt, két hónaposan már kedvenc időtöltésem a kinti alvás.

3 hónap

Igazán csajos ez a szerelés, ugye?

4 hónap

Már ilyen szépen felemelem magam, és meg is tartom néhány másodpercig. Apa szurkol nekem és megdicsér!

Már az ülést gyakorlom Anyával, kicsit nehéz, mert nagy a pocakom…

5 hónap

Már tanulmányozom a játékaimat, igazán érdekes elfoglaltság:)

6 hónap

Kóstolgatok! Ez a cékla nem az igazi, remélem valami finomabbat is adnak…

Már egyedül ülök! Csak tudnám, miért borulok el mindig!

7 hónap

Még jó, hogy nem vagyok kövér!

8 hónap

Nagyon vidám kislány vagyok!

Az első szilárd falatot a szomszédasszony nyomta a kezembe. Anyukám majd’ elájult, de nekem izlett…

9 hónap

Udvarhelyen már többször jártam,  itt épp a nagynéném esküvőjét ünnepeljük

Itt épp Budapest felé robogok Anyával és Apával, jól birom az utazást, és nagyon élvezem!

A család Budapesten

10 hónap

Sikaszóban

Apa, Apa, Apaaaaaaaaaaa

 Megint rosszul alszik pár napja a mi kisangyalunk, de ha jól meggondolom, a másfél év alatt alig volt olyan időszak, hogy jól aludt volna. Most volt egy három hetes paradicsomi állapot, amikor átaludta az éjszakákat, de úgy tűnik, ismét fogacska jön, mert nehezen alszik el és sokszor felébred. Ilyenkor az apját hívja, kitárt karokkal(annyira édes!). És nemcsak ilyenkor. Ha valamit szeretne, ha fáradt, ha rajzolni akar, ha mesét akar, és főleg, ha nyakba akar ülni – ezekre mind Apa a megoldás. Eleinte élveztem, hiszen olyan aranyosak együtt, de ma már az is megfordult a fejemben, hogy talán valamit elrontottam. Úristen, lehet, hogy már nem szeret??? Persze ilyenkor az én Kedvesem így szól: “ne butáskodj” – persze könnyen beszél… De ha jól meggondolom, Ő is átélt már hasonlót, hiszen az első pár hónapban Sarolt alig-alig tüntette ki figyelmével az apját. Persze rámosolygott, szívesen ült az ölében, de az esetek többségében engem választott. Én úgy gondoltam, ez természetes egy pár hónapos babánál, de az én párom kétségbeesetten megjegyezte mindig: “engem nem szeret!”Olyan ostobaságnak tűnt ez akkor, és lám, most én viselkedek ugyanúgy…

Talán kilenc hónapos lehetett a kislányunk, amikor a boltos lány megkérdezte, hogy apás vagy anyás a leányzó? Micsoda ostoba kérdés, gondoltam akkor, de most már tudom a választ: Apás…

A könyvek szerelmese

 Az egész a hálószobában lévő könyvespolccal kezdődött. Körülbelül négy hónapos volt Sarolt, amikor felfedezte magának a polcot, és mindennap kikövetelte az apjától, hogy emelje fel oda, és ő képes volt hosszú percekig simogatni a könyveket. Később le is szedte, de még nem bírta megtartani, és ettől nagyon ideges lett. Aztán felfedezte magának a vaskos Brendon-katalógust, amelyet tíz hónaposan már szakszerűen forgatott. Igaz, néha kiszakadt pár lap (ma már teljesen rongyos, de még mindig nagy kedvenc), de a lényeg, hogy SOHA, még véletlenül sem forgatta fejjel lefelé. Sem azt, sem egyetlen más mesekönyvet vagy folyóiratot sem. Gondoltuk, na persze, ennyire okos nem lehet, akárhogyis a mi lányunk. És kezébe adtunk egy Zola-regényt, fejjel lefelé. Megfordította, és csak azután lapozott…

Néha már mi is meglepődünk, milyen sok időt képes eltölteni a könyvek között. Reggel az első dolga, hogy sorra veszi a meséskönyveit, vagy egyedül, vagy társaságban, de ezzel indul a nap. És hogyha a lakásban vagyunk, mint most, a hosszú téli napokon, többször előkerülnek a könyvek, folyóiratok, füzetek. Már “olvas” az ő édes babanyelvén, tudja, milyenek a betűk, és melyik mondóka hová van írva a kedvenc mondókáskönyvében. A “mi lesz ebből a gyerekből” kérdésre már mindenki rávágja: tudós! Persze azért minden más játék is érdekli, a világ felfedezése nem marad el, de a könyvek mindig az első helyen vannak. 

Könyvesboltban még nem jártunk. Lehet, hogy pár napig haza se jönnénk...

Nosztalgia

Tisztán látom magam előtt most is azt a pillanatot, amikor először behozták hozzám a szobába(császármetszéssel született, én eszméletlen voltam, és csak 12 óra múlva láttam meg Őt!), egy icipici csomag, az én lányom… Alig hittem el, annyira gyönyörű volt, és az illata… És amikor először rám mosolygott 4 hetesen, igazi babamosollyal reggel, ébredés után. Amikor először görcsölt és sírt, nekem pedig mintha a szivemet tépték volna ki… Amikor négy hónaposan már próbált egyenes háttal ülni az ölemben, majd néhány nap múlva átfordult… Aztán az első betegség (ami-utólag kiderült, nem is volt annyira komoly) és a kórházi kezelés, az ágy mellett átvirrasztott éjszakák… Az első fogacska hét hónaposan… A nyolc hónapos kis tündér keresztelője hét keresztszülővel, majd az első nagy utazás az országhatáron kívülre…  Kilenc hónaposan az első próbálkozások a beszédre, az első gyerekkoncert, felmászás a lépcsőn, három napos láz…

Az első igazi szava:traktor… még az első születésnap előtt. Majd egy csúnya égési sérülés a szülinap után nem sokkal, hosszú-hosszú lábadozás, de mindvégig vidám, aktiv, mosolygós, ő az, aki tartja bennünk a lelket.

Az első lépések 14 hónaposan, bábszínház, az első igazi karácsony…

És ma? Nemsokára másfél éves, ügyesen mondikál, hihetetlenül okos, és ma este először Apával akart elaludni, nem velem. Ő az én nagylányom.


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!